“Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség ugyanolyan titokzatos, mint maga az élet, sőt még annál is titokzatosabb. Megtanulta, hogy a szépség fonalai összefonódnak az élet fonalaival, s ő maga is parányi részecskéje annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.”
(Jack London: Martin Eden)
Digitális olvasmányok: Jack London (latin betűk, a FSZEK irodalmi blogja)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
