"Ami páratlan a világon, az írónk örök ifjúsága, a nyár eleje. Az idő közönségesen megteszi változásait az írókon is. Ahogy cseresznye vagy szamóca terem tavasszal, barack a hév nyár közepén, szőlőgerezd az ősz végével, éppúgy jönnek az írók termékei (...) Jókai marad örökre az, aki volt, piros…