„Ma a már csak keveseket hoz lázba a kérdés, hogy Az ember tragédiája valóban az „ ember tragédiája-e” vagy inkább az „ördög komédiája”, hogy pesszimista-e a mű vagy optimista, hogy lehet-e e két lelkiállapotot (a pesszimizmust és az optimizmust) drámában is szembeállítani egymással úgy, hogy kiegészítsék és ne cáfolják egymást, vagy csak a lírában hat a szembeállításuk (mint ahogy Vörösmarty néhány nagy versében az a bizonyos „mégis”), keveseket izgat a Madách-rejtély (az ti. hogy hogyan hozható létre egy, a „falujába begubózott, világtól elzárt nógrádi nemesúr” egy világdrámát), kiüresedett a kérdés, hogy a korábban vallásellenesnek ismert drámaíró utolsó előtti drámájában miért „tér meg Istenhez”, s érdekes módon még a feministák sem igen kapkodnak a tromf után, amelyet Éva Ádámon vett győzelme kínálgat nekik a dráma utolsó lapjain. "
(Tőzsér Árpád: Mintha, A „százéves után” Az ember tragédiája – ma In: T. Á.: A nem létező tárgy tanulmányozása. Pozsony, Kalligram, 1999. )
Éva szerepei és alakváltozatai Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében (latin betűk, a FSZEK irodalmi blogja)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
