„Egyszer, az első világháború vége felé, bejött a kávéházba, ahova jártam. Sápadt volt, feldúlt az arca. Leült az asztalomhoz, sokáig nem szólt, nézett komoran, nyugtalanul maga elé. Egy darabig én sem szóltam, ismertem, hogy valamit mondani akar, de tudtam, hogy jobb nem kérdezni. Csak kis idő múlva kérdeztem:
- Mi az, Zsiga, valami baj van?
- Barátom, borzasztó dolog…, gyermeket öltem, kettőt.
Akkor délután fejezte be a Szegény embereket…”
(Schöpflin Aladár Móricz Zsigmondról)
Irodalom érettségi: A magyar társadalom ábrázolásának írói eszközei Móricz Zsigmond Tragédia, Szegény emberek és Barbárok című elbeszéléseiben (latin betűk, a FSZEK irodalmi blogja)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
