„József Attila – a költészet maga. Tragikus sorsa révén éppen a sors iróniája, a Történelem tette azzá, úgyhogy ha egy ma emberének az utcán (történetesen!) a költészetet hozza valami az eszébe, elsőre alighanem az ö nevét fogja társítani hozzá (…) És minél szorosabban olvassuk a verseket, minél részletezőbben az ún. nyelvi alakzatokat, annál több és több életrajzi és pszichológiai megfelelésre bukkanunk, gyakran jóslatokra, amelyek, a szaknyelv szerint, önbeteljesítő jóslásoknak bizonyulnak. Teremtő, ha nem egyenesen provokált realizmusnak."
(Marno János. In: József Attila válogatott versei. Budapest, Palatinus, 2005. részlet az utószóból.)
Irodalom érettségi: A szerelmi tematika József Attila kései költészetében (1936-37) (latin betűk, a FSZEK irodalmi blogja)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
