Tovább az Irodalmi Jelen portálra
Kosztolányi DezsőKöltő a huszadik században Az önimádat büszke heverőjénfekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgánhull éji villany, nappali verőfény.Füst és kávé között henyélek,mivel a dolgom, végzetem csak annyi,hogy élek.Csak annyit érünk,…